97.

2008 június 30. | Szerző: jewel8 |

  Figyeld majd a napot Vadász! A lemenő nap utolsó, vörösen izzó fényével üzenek Neked. Esténként csak ki kell ülnöd a kuckód elé, az arcodat a napba fordítani, behunyni a szemed és tudni fogod, mit érzek irántad. Tudni fogod, hogy hiába a nagy távolság, a szívem vigyáz Rád, a gondolataim Nálad járnak. Csak fordulj a lemenő nap felé, Vadász! Nézd a felhőket! Bennük látod majd mosolyomat. Mert mosolygok Rád akkor is, amikor viharok tombolnak, amikor a tengerek haragosak, amikor a csónak borulni látszik. Én akkor is ott leszek Veled! Hallgasd a szelet, Vadász! Abban hallod meg hangomat, amint Feléd kiálltok, vagy halkan suttogom a füledbe, mennyire nagyon szeretlek, és milyen nehéz elviselni a hiányodat. Csak ülj ki a ház elé esténként Vadász, és én ott leszek. Csak várj, és én megjövök.