1.0Kincshttps://kincs.cafeblog.hujewel8https://kincs.cafeblog.hu/author/jewel8-2/<P align=justify><STRONG><SPAN style="COLOR: #000066"><SPAN style="FONT-FAMILY: Verdana"> Néha mag</SPAN><SPAN style="FONT-FAMILY: Verdana">am sem tudom, mit gond</SPAN><SPAN style="FONT-FAMILY: Verdana">oljak</SPAN><SPAN style="FONT-FAMILY: Verdana"></SPAN><SPAN style="FONT-FAMILY: Verdana">,hogyan kezeljek egy-egy dolgot. Például a feltűnésedet, Vadász! Ne ijedj meg! Nem bánom, sőt kifejezetten kedvemre való. Újra érzem a cinkos egymásramosolygást, mint annak idején, a megismerkedésünkkor. Megjegyzem, most sokkal könnyebb volt kimondani azt a bizonyos 9 betűt, mint akkor. Most valahogy sokkal kevésbé jön aza a furcsa szorongás, nem árválkodnak tétován a gondolataim, amikor Rád gondolok. Tegnap Barátnő Kincs volt nálam. Most egy másik folyó partján sétáltunk. Nem tudom, miért, de a szemem folyton a partot fürkészte, hátha meglát két egymáshoz símuló csónakocskát. Emlékszel még? Hogyne emlékeznél! Hányszor kanyarodott a szó vissza Hozzád, Vadász! Ha tudnád, hányszor! Valahogy, nem tudom, miért, összekötlek a lusta folyóval. Kezdetben csak egy fatális véletlennek köszönhetően, ma már tudatosan. Kell, hogy szeresd a folyót, a folyómat, a lágyan ringó csónakot, az ég kékjét, a fák buja zöldjét. Szeress engem, Vadász, csak annyira, mint én Téged!</SPAN></SPAN></STRONG></P>rich